"Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt.6, 32)
A napokban újra taníthattam. De ne is itt kezdjem a történetem, hanem ott hogy mivel véget ért a gyereke-nevelési időszak, azért munkanélküli lettem. Soha még ennyire kiszolgáltatottnak és cél vesztettnek, haszontalannak nem éreztem magam mint mostanság. Nagyon sokat keresgéltem már hónapokkal ezelőtt, mindenféle munkahirdetésekben, hogy mihez foghatnék, ha lejár a gyereknevelés, de sajnos nem találtam semmit. Törtem a fejem,hogy 4 év tanügy után hova is vennének fel, semmilyen más tapasztalat nélkül...sok ember véleményét is kikértem, de mindenki a tanügyre kanyarodott vissza. Telt múlt az idő és elérkezett január. Most itt állók talán nem szégyen, de bevallom őszintén, hogy néha letör a gondolat, hogy segélyen kell éljek. Nagyon sokat imádkoztam és imádkozom Istenhez, hogy adjon elég erőt és bölcsességet meglátnom ebben a helyzetben azt, hogy neki célja van velem. Bizonyára Isten útjai néha másak mint amit mi szeretnénk járni. Várom az Úrtól az üzenetet, a jelt, a bizonyosságot mit kezdjek ezzel a helyzettel. Bízom benne, hogy Isten ezt is a javamra fordítja, és talán azért vagyok most itthon, mert a gyerekeim mellett van még a helyem és nem egy munkahelyen ők pedig nem az óvodában. De ráébresztett valamire Isten az elmúlt napokban.
A barátnőmék elutaztak pár napra és megkért, hogy ha van időm helyettesítsem az iskolában. A múlt szerdán kezdtem a helyettesítést a II. osztályban,mint tanítónő. Nagyon jó volt újra belépni az iskolába, nagyszerű volt újra tanítani, jó volt egy kicsit más környezetben lenni, mint a megszokott itthoni.Olyan volt mint egy terápiás program, hogy egy kicsit felejtsem azt, hogy munkanélküli vagyok. És rádöbbentem, hogy Isten mennyire szeret és hasznossá tett erre a pár napra is, hiszen ha dolgoztam volna valahol máshol bizonyára nem értem volna rá! És még megláttatta velem azt is, hogy mennyire nehéz két gyerek mellett dolgozni. Mert az ikrek előtt nem tudtam, milyen az hogy haza jövök és itthon nem egy félóra pihenés vár, hanem még több munka. (ez nem panasz)
Hiszem, hogy Isten kezében egy eszköz vagyok és hamarosan meglátom, hogy mi a célja velem! A Biblia azt mondja: „…a ti megpróbált hitetek… sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál…” (1Péter 1:7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése