Prédikáció 2008-ból
„Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz, hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.” (2Tim 4,13)
A sokat utazó apostol, Pál, börtönből írja e sorokat. Krisztushoz való ragaszkodása, hite és vallástétele miatt jutott oda. Viszont érdekes megfigyelni, hogy egyik levelében sem panaszkodik fogsága miatt, éppen ellenkezőleg, valami titokzatos szabadságérzet hatja át sorait. A szabadság nem az, amikor szabadlábon vagyok, hanem mikor felismertem Isten irántam való kegyelmét Krisztusban, az Ő szeretetét és üdvösségre hívását. Pál annyira megérezte ezt az igazi szabadságot, hogy egy másik levelében, amit szintén börtönből ír, ezt mondja: Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek (Fil 4,4) Honnan van benne ez a lendület, mellyel nem kesereg külső körülményei miatt? Az Istennel való közösségből. Abból a vigasztalásból, hogy mind testestől mind lelkestől, akár élek, akár halok az Úr Jézus tulajdona vagyok.
A mai ige Pál szükségleteiről beszél. Ifjú munkatársa, Timóteus segítségét kéri, hogy vigye el neki, amire szüksége van a fogságban. Nem csirkepaprikást kér, nem egy pakli kártyát, hogy gyorsabban teljék az idő. Elsőnek a felsőruháját, a köpenyét kéri, mely ottmaradt az egyik városban. A zsidó ember a felsőruháját arra is használta, hogy éjszaka betakarózzék vele. Tudjuk, hogy Pál beteges alkat volt, bizonyára ezért is szüksége volt köpenyére, mert sokszor didergett. Vigyázni akart egészségére, hogy minél buzgóbban hirdethesse Krisztust. Ép testben ép lélek, tarja a közmondás is. Vajon mi óvjuk e testünket, amit Istentől kaptunk? Arra kaptuk, hogy testünk a Szentlélek temploma legyen, figyelünk e egészségünkre, megtartjuk-e a nyugalom napját, figyelünk-e táplálkozásunkra, vagy romboljuk magunkat itallal, szenvedélyekkel? Életünket, testünket azért kaptuk, hogy Isten dicsőségére és embertársaink javára munkálkodjunk, mindenki a maga módján. Isten mind lelkünkre, mind testünkre igényt tart, meg akarja szentelni. Nemcsak a léleknek van szüksége táplálékra, hanem a testnek is és persze fordítva is igaz. Testünket-lelkünket gondoznunk, óvnunk kell. Nem tesszük tönkre magunkat alkohollal, állandó rohanással, egyre többet vállalással, hogy már pihenni sincs idő?
Pál apostolnak lelki szükségletei is vannak. Nem csupán a teste fázik, lelke is didereg. Ezért kéri Timóteust, hogy hozza el a könyveket, kiváltképpen a pergameneket. Mire gondol itt Pál apostol? Nem másra, mint a Bibliára. Pál korában még nem volt összeállítva a teljes Biblia. Az Ószövetség könyvei is egy-egy pergamentekercsre voltak feljegyezve. Már voltak leírások Jézus életéről, cselekedeteiről. Pál mikor könyveket és pergameneket kér, akkor az ő bibliájára gondol, amiből Isten szavát tanulmányozhatja. Lelkének erre van szüksége, ezt éhezi, ezt fázza. Biztos vagyok benne, hogy ha tehette is volna, nem televíziót kér vagy internetet vagy bulvárlapokat. Ha rendelkezésére álltak volna, akkor is Bibliát kért volna. Egyszerűen azért, mert Isten szava az igazi táplálék. Ebből nem árad a sok szenny, a trágárság, az erőszak. Aki hamis táplálékon él, az mérgezi saját magát, mérgezi saját lelkét. Pálnak a tiszta eledel kell, hozd a Bibliát, Timóteus, hadd merítsek belőle vigasztalást, erőt, bizonyosságot.
Idén a Biblia éve van. Megbecsüljük-e Isten írott szavát? Elővesszük-e rendszeresen, tanulmányozzuk, olvassuk-e? Vagy sietve olvasunk belőle és el is felejtjük a következő percben amit olvastunk? Szívünkbe zárjuk-e a sok drága igét? Meghalljuk a minket személyesen szólító Istent? Olvassa e a szülő a gyermekének, vagy a gyermekével, a férj a feleséggel? Boldog az a család, ahol ezt gyakorolják.
Nemrég olvastam arról, mi lenne, ha a Biblia olyan fontos lenne az ember életében mint például a mobiltelefon. A mobilt mindenhova magunkkal visszük (még a templomba is), visszafordulunk, ha otthon felejtettük, karácsonyra vagy születésnapra ajándékba adjuk (miért szégyen Bibliát ajándékozni?). A Biblia Istennel való közösségünk egyik jelképe. Fontos-e számunkra, vagy lelkünk másból táplálkozik? A rossz, vagy vitaminszegény táplálkozásnak jelei vannak és a hamis lelki tápláléknak is megvannak a tünetei: irigykedés, büszkeség, viszálykodás, önzés, agresszió, türelmetlenség, érdektelenség. Ezért beteg a lelkünk mert nem fontos a Biblia (tisztelet a kivételnek) és nem fontos annak tartalma: Jézus Krisztus.
Testünknek és lelkünknek szükségletei vannak. Gondozzuk és tápláljuk magunkat Isten akarat szerint. Ámen.
Lovász István lp.
"Nem tesszük tönkre magunkat alkohollal, állandó rohanással, egyre többet vállalással, hogy már pihenni sincs idő?"
VálaszTörlésOlyan nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy miközben Istenért "futjuk az életünket", áldozzuk az egészségünket, mégis vigyázzunk a Lélek templomára...
Nagyon tetszenek az illusztrált tanácsok a cikk végén...