...mivel is maradunk? Talán az igehírdetők gyönyörű prédikációiból tudunk szemelvényeket beidézni, vagy a gyülekezetben minden este szolgálatot tevők versei ragadtak meg, talán még mindig dúdolgatjuk magunkban az idei imaheti éneket? Mindenki maradt valamivel az idei imahétből. De mi is volt a fontos?
Voltak olyanok akiknek az estéről estére elhagzott üzenetek nyújtottak vigaszt, lelki erősödést. Voltak akik újra rátaláltak Istenre és a gyülekezet közösségére. Voltak akik ismét imára kulcsolták kezüket. Voltak akik Bibliájukról, énekeskönyvükről fújták le a port és fogadták imában Istennek, hogy nem engedik többé porosodni őket. Nem tudom egyen egyenként mivel maradtunk, de abban biztos vagyok, hogy Isten ezeket a remek alkalmakat arra rendelte számunkra, hogy utat mutasson! Remélem, hogy nem távozott senki megkeseredett szívvel az este a templomból, hisz az arcok azt mutatták, sajnálják, hogy véget értek idénre ezek az esték. Sokan talán szeretnék ha évente több ilyen alkalom lenne. Hiszem, hogy Isten mindenki számára nyújt olyan lehetőségeket amiken úgy szól, pont úgy, mint az imahetek estéjén.
Próbáljuk meglátni gyülekezeteink felkínált alkalmait, hogy tovább vigyük az imahét ízét és fontosságát. Folytassuk az imádkozást, épp úgy ahogy tettük imahéten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése