Részrehajlás nélkül

„Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.” (Jak2,1)

Annyira biztos ismerjük magunkat, hogy tudjuk mennyire részrehajlók és személyválogatók szoktunk néha lenni. Van akivel szívesen beszélgetünk, mást kerülünk, van akin örömmel segítünk, van akit mindig lerázunk, vannak akik számunkra szimpatikusak és vannak akiket bárcsak sose látnánk. Az az ember visoznt, aki a szeretet törvénye alatt él, nem tehet ilyet. Ha hisztek a Krisztusban, nem lehettek személyválogatók, mondja Jakab apostol. El is mond egy példát: a gyülekezetbe belép egy gazdag, tekintélyes ember és belép egy szegény is, szennyes ruhában. A tekintélyesnek helyet adnak az első sorokban, de a másik ott marad leghátul. Képzeljük magunkat a templomba. Kinyílik az ajtó, belép egy jól ápolt, elegáns ember. Ugye nem szólnánk semmit ha beülne előre, vagy éppen mellettünk foglalna helyet. Talán még büszkék is lennénk egy kicsit magunkra. De belép egy viseltes, kopott ruhájú ember, vagy egy ismert züllött alak is. Vajon helyet adnánk e az „ilyennek” magunk mellett, vagy azért imádkoznánk, hogy nehogy leüljön, bárcsak sose lépett volna be? Nem csupán a templomban, otthon is, munkahelyen is előfordul, hogy egyes emberekkel kivételesen kedvesek vagyunk, másokat pedig mellőzünk vagy elzavarunk.
Ne legyen személyválogatás a ti hitetekben. Ha élő hittel hisztek Jézusban nem tehettek ilyet. Azért nem, mert Isten akinek szolgálunk nem személyválogató sem részrehajló. Nem személyválogató, hiszen előtte minden ember bűnös. Mi mentegetjük magunkat, magyarázzuk a bizonyítványunkat, hogy kisebb bűn, nagyobb bűn, de előtte minden bűn kárhozatos. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben elromlottak, nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is, idézi Pál apostol a zsoltárok könyvét. Isten nem személyválogató. Ő minden embernek felkínálja a bűnbocsánatot és az örök életet. Nincs előtte „protekciós”, mert úgy szerette az egész világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta. Isten előtt leomlanak a választófalak is, hisz nincsen zsidó és görög, magyar és román, mindnyájan egyek vagyunk az Úr Krisztusban. Jézus azt tanítja a Hegyi Beszédben, hogy Isten felhozza az ő napját mind a gonoszokra mind a jókra, esőt ad mind az igazaknak mind a hamisaknak. Isten mindenkit egyformán szeret, csak nem mindenki engedelmeskedik neki.
Amikor Krisztus által Isten testben jött közénk, akkor sem volt részrehajló. Bemegy a farizeus, a mindenki által elismert ember házába és bemegy a lenézett vámszedőhöz is. Szóba áll a gazdag ifjúval és megáll a szegény, koldus Bartimeus kiáltására is. Feltámasztja a zsinagógai elöljáró, Jairus lányát és a naini özvagyasszony fiát is. Szavára meggyógyul a gazdag római százados szolgája, de a pogány asszony lánya is. Elhívja a gazdag Mátét, a vámszedőt tanítványnak, de a halász Pétert, Andrást is. Nagyon sok példa szemléleteti, hogy Krisztus ugyanúgy szereti a kegyest és a bűnöst is.
Jó nekünk magunkba tekintenünk, kivel és miért vagyunk személyválogatók? Nemzetisége miatt, vallása miatt, bőrszíne miatt, vagy szenvedélybetegsége miatt? Miért van az, hogy valakinek meg tudok bocsátani, de egy másiknak már nem nézem el ugyanazt a hibát? A parancsolat ez: Szeresd az Urat és szeresd felebarátodat. Ahol viszont részrehajlás van, ott nem lehet igazi szeretetről beszélni. Akkor nem vagyunk a Krisztusban, lehet keresztyénnek valljuk magunkat, de mégsem vagyunk azok. A törvény betöltése, a Krisztusban való hit lényege a szeretet. Az igazi szeretet nem válogat, az igazi szeretet nem érdekszeretet, nem viszontszeretet hanem egyszerűen csak árad és ad. Ha nem küzdünk magunk önzése és személyválogatása ellen, ha nem szomjazzuk ezt az igazi szeretetet, akkor képmutató hívők vagyunk csupán, szájkeresztyének, de nem szív-keresztyének. Azt olvashatjuk a 12.versben, hogy „úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni” Isten igéjét nevezi így az apostol. Isten igéje arra tanít, hogy szabaddá válhatok. Szabad nekem mindenkit szeretnem, mert Krisztus megszabadított bűneimtől, szabaddá tett a szeretetre. Krisztus azért adja az életét, hogy ne indulataim irányítsanak többé, előítéleteim, részrehajlásaim, hanem újjászülethessek a Neki és Vele való életre. Ne légy többé szeretetkorlátozott ember, hanem szabadulj fel Krisztusban az igazi szeretetre. Ámen.
Lovász István
völcsöki ref. lp.