Alázat, bizalom, állhatatosság

„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején....” (1Pét 5, 6-9)

Három szóval lehetne meghatározni ennek a bibliai szakasznak a mai üzenetét: alázat, bizalom, állhatatosság. Megalázni magunkat Isten előtt, bíni az Úrban teljes szívből és szilárd hittel kitartani Isten mellett, ellenálva a Sátán kísértéseinek. Három mozzanat, amely nem hiányozhat az őszinte istenfélő életből. Az első tehát az alázat. Fület sértő szócska ez, és bizonyára meg van ennek az oka. Talán azért sérti fülünket, mert ismerünk olyan embert, akinél az alázat csupán alázatoskodás, aki ravaszságból, érdekből teszi ezt. Vagy talán arra gondolunk, hogy az alázatos ember az, akire bárki rátaposhat, akinek mindent el kell tűrnie. Kétségtelen hogy az alázat kapcsolatban áll a tűréssel és szenvedéssel is, de az ige szerinti alázat sokkal többet jelent. Arról van szó, hogy leszállok a magas lóról, elismerem eszem és képességeim végességét. A büszke ember sokra tartja magát, éppen ezért a büszke szív sosem tud megnyílni Isten előtt. Magával van eltelve, el van bizakodva és túlértékeli saját magát. Az Úr Jézus egyik példázatában előttünk áll a farizeus imádsága, aki büszkén így imádkozik: Uram, köszönöm, hogy ilyen jó ember vagyok, aki böjtölök, tizedet fizetek és nem vagyok olyan rossz mint pl. ez a vámszedő. A büszke ember nem érzi magát Istenre szorultnak. Jézus azt mondja az ún. Hegyi Beszédben: boldogok a lelki szegények, azaz azok akik rádöbbennek mennyire nyomorultak Isten nélkül. Ez az alázat. A 8. zsoltárban így vall a zsoltáríró: ha megnézem kezeid munkáját azt kérdem, micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? Testvéreim vajon nem váltunk-e önelégült emberekké, akiknek ne beszéljenek Istenről, bűnről, akik mindenkinél szuperebbek és okosabbak vagyunk? Alázzátok meg tehát magatokat Isten előtt, int az apostol. Ideje van előtte leborulni, beismerni vétkeinket és nem magyarázkodni, hanem bűnbánatot tartani, úgy mint a vámszedő a már említett példázatban: Uram, légy irgalmas nékem bűnösnek. Aki megalázza magát, Isten felmagasztalja azt. Az alázat tehát lealacsonyítása önmagamnak, kevésre tartom magam, a felmagasztalás pedig az, hogy Isten felemel, eltölt az Ő áldott jelenlétével. Büszke, makasz szívvel lehet élni, de eljön az idő, amikor Isten „letöri a szarvunkat”. Csak nehogy túl késő legyen.
A másik kulcsszó a bizalom. Nem magamban, erőmben, anyagi lehetőségeimben bízni, mégcsak nem is egy befolyásos ismerősben, hanem Istenben. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok”(7. vers) Gond lehet mindaz ami bántott, vagy még mindig bánt, gond lehet valami kilátástalan helyzet, gond lehet valami ránkháruló feladat vagy bármilyen terv amit szeretnénk megvalósítani. Valamennyiünk küzdünk a mindennapi gondterheltséggel. Egy idő után ezért válik beteggé a lélek és merül a túlzott aggodalmaskodásba annyira, hogy a legkisebb gondtól is pánikba esünk. Bízzatok Istenben, mondja Péter apostol, vessétek reá gondjaitokat. Nagyon áldásos amikor megállsz reggel egy imádsággal Isten előtt és elmondod neki mi bánt, mit szeretnél aznap tenni, elmondasz neki mindent alázattal: nézd Uram ez a helyzet, kérlek segíts. Mennyire boldog az az ember aki úgy tud elindulni, hogy most már jó helyen van a gondom, megoldhatom azt, mert Isten meghallgatott engem. Persze nem várhatjuk el, hogy minden gondunk magától csak úgy megoldódik, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, de Isten kegyelmében és gondviselésében bízva munkálkodhatunk, az eredmény reménységével. Van okunk bízni Istenben, hiszen Ő megmutatta mennyire szeret, bebizonyította ezt Jézus Krisztus által. Ma is az ige és a Lélek által jelenlevő Jézus mellett elegendő az 5 kenyér, ma is erőre kap a beteg, a bánatos megvigasztalódik.
A harmadik kulcsszó a bizalom. Megmaradni a hitben Isten mellett, ellenállva az ördögnek. Nagyon szemléletes a 8. vers, amikor a sátánt mint éhező, ordító oroszlánt mutatja be, ahogy keresi a zsákmányát. Ezért hív az ige éberségre, józanságra, figyelésre. A sátán törekvése, hogy feledtessen Istent, hitet, alázatot, bizalmat és sok kísértés les a mai emberre: világiasság, élvezetek, anyagiasság. Széles nagyon az út, tágas az a kapu, hatalmas a kínálat. Vigyázzatok, legyetek felkészültek, maradjatok meg a hitben szól a felhívás. Hányszor halljuk azt a belső hangot: elég neked a vasárnapi ige, nincs idő mindennap olvasni azt, elég a vasárnapi imádság. Halljuk a kísértő szót másoktól: mit kegyeskedsz, minek neked bibliaóra, gyere inkább diszkóba, vagy kártyázni vagy italozni. A Sátánnak ellenállni, a hitben erősnek maradni csak úgy lehet, ha tápláljuk rendszeresen hitünket. Ha elhanyagoljuk az igeolvasást, a mindennapi imádságot, az Isten akaratára való figyelést biztos, hogy a széles útra tévedünk és már nem figyelünk a Jó Pásztor hangjára.
Alázat, bizalom, kitartás. Mindhárom elengedhetetlen része az igazi keresztyén életnek. Így kövessük a mi Urunkat, az érettünk meghalt, feltámadott és nekünk bűnbocsánatot és örök életet szerző Úr Jézus Krisztust. Ámen.
Lovász István
völcsöki ref. lp.