„Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk.” (Zsoltárok 66:10-12)

Az elmúlt héten olyan időjárási anomáliában volt részünk amit még talán soha nem láttunk, nem tapasztaltunk. Ez az év talán a természeti katasztrófák éve lesz. Olyan rettenetes éjszakán vagyunk túl...talán sokan közülünk már véltük látni Illés szekerét az égen a szűnni nem akaró villámlás és mennydörgés közepette...Sokan megkérdezték, hogy talán Isten üzenni akar nekünk ezeken a természeti jelenségeken keresztül? Talán mindenkinek üzen valamit, de nem sokan halljuk meg az üzenetet.
Az átimádkozott éjszaka után bizony rádöbbentem, hogy többet kell Isten dolgaival foglalatoskodni...még tart a kegyelmi idő...de ki tudja meddig és ki tudja, hogy talál minket az Úr azon a napon...lehet, hogy holnap már nem virrad és mi elfelejtkeztünk Istenről, pedig Ő nem feletkezik el rólunk életünk egyetlen másodpercében sem. Fontoljuk meg, hogy a gyerekeink jövőjét akarjuk megalapozni ebben a világban vagy mindannyiunkét az örökkévalóságban!
Az Úr megtisztította elmémet azon az éjszakán, rádöbbentett mennyire az Övé vagyok, mennyire az Ő kezében vagyunk mindannyian. Bizony megpróbálta a hitemet hisz a félelmemen felül kerekedett a hit és éreztem, hogy most már csak rajta áll, hogy ránk virrad e a holnap.