Eltelt az ünnep. Mivel maradtunk? A kölnivizek illatával, amit még mindig érzünk magunkon vagy a ruháinkon? A finom ételek okozta, gyomorpanaszokkal? Én remélem többel! A templomba hallott igehirdetést bizonyára szívébe zárta sok kedves gyülekezeti tag. Az Úr üzente és Szent Lelkének ereje bizonyára új meglátást, utat mutatott sokak életében. De a templomból kijövet Máté kisfiam megjegyezte

"elfelejtettem imádkozni"...ő még 2 éves, de tudja, hogy istenházába válaszolunk Istennek a nekünk küldött üzentére...vajon hányan válaszoltunk az igére? Vajon hányan adtunk hálát az Úrnak nagy kegyelméért, hogy ebben az éveben is megünnepelhettük a Húsvétot? Vajon hányan adtunk hálát a békességért ami a csalánjaidban van, a szeretetért ami körülvesz minket? Rádöbbentünk e már arra, hogy mennyi "apróságért" lehetünk hálásak Istennek? Ha elfelejtettünk talál válaszolni vagy hálát adni Istennek talán most össze kulcsolhatnánk kezünket és annyit mondhatnánk:
"KÖSZÖNÖM URAM KEGYELMED"