„Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat....” (Máté 6,16-18)
A böjti időszakba lépve az ember felteszi a kérdést: szükséges-e böjtölni? Az ige alapján azt kell elsősorban kimondanunk, hogy Jézus nem tiltja ennek gyakorlatát, mintha természetesnek venné, hogy az istenfélő ember böjtöl. Viszont nem mindegy hogy miben mutatkozik meg a böjt. A Szentírásban a böjt mindig kapcsolatban áll az imádsággal és a bűnbánattal. A böjt lényege, hogy lemondok valamiről azért hogy tisztábban láthassak és hallhassak. Nem csupán elfordulok pl. az ételtől, hanem odafordulok egyúttal Istenhez. Nem csupán testileg éhezem, hanem éhezem és szomjazom az Ő szavát, keresem az akaratát. Tele hassal nehéz gondolkodni. Tréfásan azt mondjuk, hogy a vér ilyenkor nem az agyunkban kering, hanem a hasunkban. A böjt áldott lehetőség, hogy gondolataink kitisztuljanak, hogy meghallhassuk a világ zajában azt a szelíd, csendes szót, ami előtt Illés próféta leborult. A böjt összpontosítás a jó Pásztor szavának meghallására. Ha ez kimarad a mi böjtölésünkből, akkor csupán diétázunk, vagy képmutatóskodunk, berögzött szokást követünk. Nem azért kell böjtölni mert most szokás, vagy mert péntek van, hanem mert Istenre akarok most figyelni. Éhezhetek én egy hétig is ha közben káromkodom, morcos vagyok, nem ért semmit a böjtöm. A böjt nemcsak bizonyos ételektől való tartózkodást jelent, lehet és kell tartani harag-böjtöt is, irigység-böjtöt, sőt tévé-, vagy internetböjtöt is. A böjt lemondás, önmegtagadás. Lemondok a kényelmemről, akaratomról, büszkeségemről, lemondok a középpontban szereplésről. Bűnvallás és önmegtagadás, ugyanakkor imádság: itt vagyok Uram, mondd mit tegyek, hogyan szolgáljalak, mi a helyes a te szemedben?
Nem azért kell böjtölni hogy lássák az emberek, milyen jó vagyok. Nem lehet reklámfogás, önmagam propagálása. Aki csak mutogatásból teszi ezt, aki magával dicsekszik, hogy lássák az emberek, annak annyi is a jutalma. Láttak, talán megtapsoltak, ennyinél többre ne számíts. A böjt, mint az imádság bizonyos értelemben magánügy. Isten és az én ügyem. Viszont ahogy az imádsággal, a böjttel sem lehet Istent lefizetni, kiérdemelni az irgalmát. Nem érdemszerző cselekedet, hanem válasz Isten jóságára, felelet Isten hívására, a keskeny út választása a széles ellenében. Nem azért kell böjtölnünk, hogy Istent igazítsuk a magunk terveihez és elvárásaihoz, hanem hogy mi csiszolódjunk, Ő véssen le rólunk minden bűnt. A böjt önátadás: Uram teremts újjá, formálj a te képedre, Lelked erejével éljek többé nem én, hanem éljen bennem a Krisztus. Ne csak bizonyos napokon, vagy az ún. böjti időszakban, hanem teljes életidőnkben. Ámen.
Lovász István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése